Közösségek

Az életminőség javításában, az egészség megőrzésében a közösségek rendkívül jelentős szerepet játszanak. Az ember társas lény, kapcsolatokra van szüksége. A kapcsolatainak a minősége befolyással van az életminőségére.  

A rosszul működő emberi kapcsolatoknak, a magányosságnak, nagyobb szerepe van a lelki betegségek kialakulásában, mint az anyagi problémáknak, idős kornak és a betegségeknek.  Ez pedig közvetve testi egészségünkre is erősen kihat. Sikereink 85 százalékban kapcsolatainkon múlnak. A kapcsolat minősége, tartóssága mindennél fontosabb, ez segíti lelki egészségünk megtartását. A kapcsolatokban bizalomra van szükség.

A közösséghez tartozás korábban sok fogyatékkal élő ember számára jelentős gondot okozott. Ennek számos oka volt, mely okok közül sokat megszüntetett az internetes kommunikáció elterjedése is.

De már az elektronikus média terjedése is hozzájárult a fizikai helyek és a társadalmi helyzetek közötti hagyományos kapcsolat megváltozásához, a különböző társadalmi terek egymásba fonódásához, mindezen hatásokat csak tovább erősítette az internetes kommunikáció széles körű használata.Társas kapcsolatainkat ma már különböző terekben éljük át, beleértve az információs tereket is.

Aki mögött mindig ott állnak szerettei, s az idegenekkel is könnyen találja meg a közös hangot, lényegesen sikeresebben teljesít élete minden területén, mint az, aki mások támogatása nélkül kénytelen boldogulni. Vagyis, akinek van erős kapcsolati rendszere, kevésbé szorul ki a társadalom peremére. Bizonyított tény, hogy nemcsak a lelki stresszek, hanem az olyan káros szokások, mint a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a mozgáshiány és a helytelen táplálkozás is kevesebbet ártanak azoknak, akiknek jók a kapcsolataik.Az egyedüllét, a feleslegesség, elutasítottság érzése viszont jól kimutathatóan testi és lelki betegségekhez vezet.  

A fogyatékkal élők  csoportjain belüli kommunikáció gyarapodásának, ha nem is azonnali és közvetlen, de közvetett hatása bizonyára lesz a többségi társadalomba való hatékonyabb beilleszkedésre. Azáltal, hogy a fogyatékkal élő emberek számára lehetőség nyílt a csoporton belüli széles körű kapcsolattartásra, erősödnek a fogyatékkal élők közösségei. Minél nagyobb erővel, hatalommal rendelkeznek ezek a közösségek, annál inkább figyelembe kell venni véleményüket, akaratukat. Ez a „hatalommal való felruházás” biztosan hozzájárul a fogyatékkal élő emberek önbizalmának növekedéséhez, a világról szerzett élményszerű tapasztalataik gyarapodásához, és mindezek által a társadalmi korlátok gyengítéséhez. 

A fogyatékkal élőket összefogó klubok feladata lehet  az, hogy azokat fogják össze és azokon segítsenek elsősorban, akik más lehetőséggel nem rendelkeznek, vagyis nincs biztos családi hátterük, baráti kapcsolataik, munkanélküliek. Itt a közösség támogató ereje segíti az egyént a kirekesztettségből való kitörésben. 

A közösségek szerepe a  hátrányos helyzet csökkentésében rendkívül jelentős. A közösségek és civil szervezetek által nyújtott támogatás alapvetően fontos társadalmunkban az idős, a fogyatékkal élő, a fiatal- vagy gyermekkorúak  és a hátrányos helyzetűek megszólításában.

Akik számára nem adatott meg erős kapcsolat, vagy elvesztették azt, azoknál valamilyen civil közösséghez, szervezethez, egyesülethez, klubhoz tartozás, ezekben való tagság kelti azt az érzést, hogy nincsenek kötelék nélkül, hogy tartoznak valahova, vagyis integrálódtak a társadalomba. Számtalan hasznos tevékenység kapcsán növelik az önbecsülésüket.

A magányos emberek csatlakozása egy, a korosztálya számára muködo klubhoz, vagy tevékenysége egy szervezetben, esetleg vallási közösséghez való kapcsolódás elonyökkel jár az egyén szempontjából. A legtöbb pozitív célért küzdo csoport a közösségben végzett alkotómunka sokféle társas támogató mozzanatot hordoz.

Társas kapcsolatainkat ma már különböző terekben éljük át, beleértve az információs tereket is.

A közvetlen, élő  kapcsolatokat biztosító közösségek mellett,  fogyatékkal élő és a nem fogyatékos emberek közös életterének megteremtése a virtuális világban a valós világ élettereinek változását is elősegíti, hiszen a virtuális és valós világ közötti határ nem mindig rajzolódik ki élesen. Egyre gyakoribb az átjárás is a két világ között.

Az internetes kommunikáció révén összecsúsznak az eddig elválasztott terek, ami elősegíti az egymással kapcsolatban álló személyek körének kiterjesztését. Az internet által biztosított virtuális világ megteremtette az akadálymentességet a fogyatékkal élő emberek számára. Ezekben a virtuális közösségekben a fogyatékkal élő személy egyenrangú félként tud kapcsolatokat kialakítani. Ezekben a terekben ők is szabadon mozoghatnak, nem akadályozzák őket szegélyek, emelkedők és lejtők. A téri akadályok megszűnése sok fogyatékkal élő ember számára – először az életben – olyan kommunikációs lehetőséget jelent, ahol a kommunikáció biztosítja a részvétel, a közös alkotás, az élmények megosztásának lehetőségét.  Az internetes kommunikáció során összefonódik a közösség építése és az információk cseréje. Téri akadályok nélkül történhet az üzenetek terjesztése és a közösségek kibontakozása. Azt a törekvést, hogy kommunikáció és szociális folyamatok révén létrehozzuk, megőrizzük és megjavítsuk a valóságot, csak tovább erősíti a fogyatékkal élő emberek bevonása mindezen folyamatokba.

Nem kell elmenni otthonról, nem kell felöltözni hozzá, akkor lehet csatlakozni a csoporthoz, amikor az éppen alkalmas a fogyatékkal élő személy számára, bármikor ott lehet hagyni a fórumot, szabadon lehet választani társaságot és még az esetleges nyelvi nehézségek is könnyebben leküzdhetők. Nincs olyan jellegű időkorlát, mint a személyközi kommunikáció esetében, és elhalványul az éles határ a szóbeli és írásbeli nyelvhasználat között. Elfogadott a kevésbé formális nyelvhasználat, a rövidítések, képi szimbólumok alkalmazása. Ez sok fogyatékkal élő ember számára jelenti a korábbi kommunikációs akadályozottság csökkenését, azt az új élményt, hogy szabadon képes érzelmeit és gondolatait megosztani másokkal.

Míg a többségi társadalom tagjai számára a virtuális közösségi élmények nem helyettesítik, hanem kiegészítik a személyes kapcsolatokat, addig a fogyatékkal élő emberek számára ezen virtuális kapcsolatok alkothatják a kapcsolati háló legfőbb elemeit.