Civil szervezetek 

Az intézmények majd háromnegyedét kitéve,  legjellemzőbb formája a hazai civil szervezésű fogyatékos-ellátásnak a lakóotthon, a támogató szolgálat és a nappali ellátást nyújtó intézmény.

A támogató szolgálat a szociális alapellátások körébe tartozó ellátási forma. Elsődleges célja a fogyatékkal élő személyek saját környezetén belüli és saját életvitelében való segítése: azaz megfelelő támogatással épp a fogyatékosság(ok) okozta hátrányokat igyekszik áthidalni/áthidalhatóvá tenni a segített személy mindennapjaiban és körülményeiben. Ennek formája a személyi segítés, amely szerteágazó segítőmunkát takar: a szállítástól, személyes kíséréstől kezdve a tanácsadó, információs feladatokon át, a klasszikus szociális esetkezelésig gyakorlatilag bármi a tárgya lehet, amely a fogyatékos személy gondozásában szükségesnek bizonyul. A támogató szolgálat egyrészről maga biztosít gondozást és akár napi segítséget, de ugyanilyen fontos a közvetítő szerepe is: egészségügyi ellátást, információt, segédeszközöket, munkalehetőséget, szakosított szociális ellátást szervez és közvetít – azaz bármilyen olyan szolgáltatást, amelyhez a fogyatékos személy nem fér hozzá, és amit a támogató szolgálat saját hatáskörében nem tud biztosítani. A támogató szolgálatok a legújabb szociális intézmények közé tartoznak – rendszerük az utóbbi három évben épült ki. 

A lakóotthonok intézménye ennél jóval régebbi, első képviselői nem sokkal a rendszerváltás után jelentek meg. Fontos a lakóotthonok esetében a civil szervezetiség: elmondható, hogy a lakóotthonos ellátás és a lakóotthonos segítőmunka hazai meghonosítói épp a civil szerzetek voltak. Az állami/önkormányzati fenntartású intézményeknél csak valamivel később, a 90-es évek második felében jelent meg a kiscsoportos otthonokban történő kisközösségi ellátás gyakorlata. A lakóotthon – a legrövidebb megfogalmazás szerint – az önálló élet helye, ahol a korábbi nagyintézményi tömegellátással szemben kis létszámú gondozási egységekben, saját közegben, az egyénileg szükséges mértékű segítői jelenlét mellett hosszú távon élhet a fogyatékos ember. A gyakorlat, és a törvény betűje szerint a lakóotthonok olyan 8–14 fős, otthont adó intézmények, ahol szobánként egy vagy két, „az új életforma költségeinek viseléséhez elégséges jövedelemmel rendelkező”, illetve „folyamatos és tartós ápolást és felügyelet nem igénylő” fogyatékos ember él együtt. Életüket lakóotthonos segítők kísérik, mindennapi saját és közös tevékenységeiket a képességeik szerint mind önállóban maguk szervezik és végzik, ám minden helyzetben, amikor ezt igénylik, maguk mögött tudhatják a segítők és az otthon támogatását. A lakóotthon az otthonnyújtáson túl ugyancsak komplex gondozómunkát kell, hogy nyújtson, a mindennapokban való segítés mellett lehetőség szerint átfogja és támogatja a lakó életének majd valamennyi területét – a munkavállalástól a hivatalos ügyek intézéséig. Ideális esetben mindez a kiscsoportos jellegből és a hosszú távon – akár élethosszon át – tartó gondozásból fakadóan családias, személyes jelleggel zajlik.

A nappali intézmények nevükhöz híven nappali – napi legkevesebb 6 órás – ellátást biztosítanak. Ez az ellátási forma javarészt a „munkahely” vagy az „iskola” társas lehetőségeinek a szervezett alternatívája azok számára, akik már nem iskoláztathatóak, ám a munkaerőpiacról állapotuknál fogva kiszorultak. Idősek, pszichiátriai és szenvedélybetegek nappali intézményei mellett működnek fogyatékos személyek ellátást célzó nappali intézmények is – mintánkban ez az ellátási forma képviselteti magát. A nappali intézmények feladati közé a produktív közösségi és szabadidős programok, ill. hangsúlyosan a foglalkoztatási programok szervezése, valamint a napközbeni étkezés biztosítása tartozik. A nappali intézmény emellett komplex gondozóhely is: az egyéni gyógypedagógiai fejlesztésen túl a mindnapi élet számos kérdésében is partnere az ellátottnak és családjának. A nappali ellátás – gyakori specializációja szerint ÉNO (értelmi fogyatékosok napközi otthona) – leggyakrabban családban élő, ám a (védett) munkaerőpiacról kiszoruló fogyatékos
embereknek jelent ideális, hosszú távú gondozás lehetőséget.